Fotókiállítás • 2015. március 28. szombat, március 29. vasárnap, 10.00–18.30 • Lajtha László terem (II. em.)
Kiállítás Henics Tamás: „Feketetó / Negreni” című új fotóalbumának anyagából
„
Körösfeketetó, az ittmaradt tanú, éves zarándokhely immár, sokunknak várt találkozások színhelye. Mondják, már nem a régi, kinőtte meghittségét, báját, túl sokan vannak, turistalátványossággá vált, egyre kevesebb az egykor fillérekért kínált, igazán keresett régiség, vagy dédszüleink korából ittmaradt viselet, kelme. Bizonyára van ebben sok igazság. Ám hihetetlen ütemben modernizálódó világunk egyik utolsó menedéke ez, főként azok számára, akik szeretnének még egy villámutazást tenni az óhatatlanul illanó múltba. Ebben kétségkívül segít a vásár a maga régiségeivel, viseletes öregjeivel, etnikai szerteágazódásával, hangjaival, illataival. De sokat hozzátesz mindehhez a festői, buglyákkal telitűzdelt, állat legelte táj, a Sebes-Körös morajlása, egyfajta érintetlenség. Talán le sem írható szavakkal. Arra vállalkoztam, hogy az elmúlt tíz esztendő során készített fotográfiáim segítségével megidézzem – ha csak töredékében is – azt a lenyomatot, amit ez a varázslatos hely hagyott bennem. A képi válogatásban ragaszkodtam a számomra talán legfontosabb témához, az emberhez, az emberi megjelenések adta pillanatokhoz, mégha ez határt szabott is egy szélesebb dokumentációs perspektívának.”
Kiállítás Henics Tamás: „Feketetó / Negreni” című új fotóalbumának anyagából
„Körösfeketetó, az ittmaradt tanú, éves zarándokhely immár, sokunknak várt találkozások színhelye. Mondják, már nem a régi, kinőtte meghittségét, báját, túl sokan vannak, turistalátványossággá vált, egyre kevesebb az egykor fillérekért kínált, igazán keresett régiség, vagy dédszüleink korából ittmaradt viselet, kelme. Bizonyára van ebben sok igazság. Ám hihetetlen ütemben modernizálódó világunk egyik utolsó menedéke ez, főként azok számára, akik szeretnének még egy villámutazást tenni az óhatatlanul illanó múltba. Ebben kétségkívül segít a vásár a maga régiségeivel, viseletes öregjeivel, etnikai szerteágazódásával, hangjaival, illataival. De sokat hozzátesz mindehhez a festői, buglyákkal telitűzdelt, állat legelte táj, a Sebes-Körös morajlása, egyfajta érintetlenség. Talán le sem írható szavakkal. Arra vállalkoztam, hogy az elmúlt tíz esztendő során készített fotográfiáim segítségével megidézzem – ha csak töredékében is – azt a lenyomatot, amit ez a varázslatos hely hagyott bennem. A képi válogatásban ragaszkodtam a számomra talán legfontosabb témához, az emberhez, az emberi megjelenések adta pillanatokhoz, mégha ez határt szabott is egy szélesebb dokumentációs perspektívának.”